Bujukdere

Bejegyezte: Papusz | Címkék: , ,

Avagy Böjükdere: "(tör., a. m. nagy völgy), az ókoriak Bathykolpos-a (mély öböl) a Boszporus európai partján fekvő, örményektől és törököktől lakott falu, 1 1/2 órányira hajón a konstantinápolyi hidtól, széles völgy torkolatánál; közelében számos elegáns nyaralóval és szállókkal; nyaralói közt legszebb az orosz követség nyári palotája. E nyaralók mögött a hegyek (Kara-dag) meglehetős magasra emelkednek. B. vidéke rendkivül kedves; közelebbi kirándulások célpontjai: Bouillon Gottfried platánjai (Jedi Kardas), a buja növényzettel ellepett rózsavölgy (Kesztane-deré), hires forrásaival; a Kesztane-, Hunkjar- és Dsirdsir-szujukkal; távolabbiak Bagcseköi, Belgrád, Anadoli Kavak stb.
Forrás: Pallas Nagylexikon" (http://www.kislexikon.hu/bojukdere.html)

A város:





A Gugli ezúttal nem barátunk, a nevezetességekről nemigen találtam képeket. A Kara-Dagról akadt, aztán kiderült, hogy az a Kara-Dag Ukrajnában van.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Read User's Comments0
Bejegyezte: Papusz

Drinápoly

Bejegyezte: Papusz | Címkék: , ,

Mikes Kelemen leveleinek második helyszíne. Erről szintén nemigen ír, ismét maradnak a képek.

Akkoriban, amikor ők arra jártak:



Drinápoly mai neve Edirne. Törökország nyugati részén található, legfontosabb nevezetessége a Szelim-mecset, amely Törökország legmagasabb minaretjének köszönheti hírnevét.




  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Read User's Comments0
Bejegyezte: Papusz

Gallipoli

Bejegyezte: Papusz | Címkék: , ,

Mikes Kelemen általában nem sokat ír a helyekről, ahonnan leveleit írja képzelt nénjének, de egy pillantást azért megérnek.

Gallipoli elsősorban az I. világháborúban itt vívott csatáról és az erről készült filmről ismert, pedig Rákóczi és bujdosó hívei itt is töltöttek egy kis időt.

Gallipoli akkoriban:


És most:




Mikes első levele Gallipoliból:


  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Read User's Comments0
Bejegyezte: Papusz

Timothy Leary és a "jelenlét" (Human Be-In)

Bejegyezte: Papusz | Címkék: , , , , ,

Sohasem értette egészen és valahogy nem is hatott rá a virággyermekek és a politikai forradalmak világa, a személyiség átalakítása a szerek segítségével. Táncolt az Avalon Bálteremben a Rolling Stones zenéjére; szívott füvet; héba-hóba égetett tömjént; hallgatta Bismillah Kahn és Ravi Shankar lemezeit, még a Golden Gate Parkba is kiment egy barátnőjével a nagy "Jelenlétre", mikor Timothy Leary felszólította tanítványait, hogy "hangoljanak rá, pörögjenek fel, hulljanak ki", de mérsékelt elragadtatást keltett benne a dolog.

 (Anne Rice: Boszorkányok órája)

A Grateful Deadtől a Doorsig mindenkinek megtaláltam az Avalon Bálteremben tartott koncertet hirdető plakátját, csak a Rolling Stonesnak nem... Úgyhogy be kell érnünk egy képről az Avalon Bálteremről (san Francisco) és egy véletlenszerűen kiválasztott Stones-számmal (amit először kidob a YouTube).





Bismillah Kahn:


Ravi Shankar egy teljes albuma:



Timothy Leary (1920-1996) amerikai pszichológus és író, a pszichedelikus kábítószerek nagy támogatója, akinek meggyőződése volt, hogy az LSD terápiás potenciállal rendelkezik a pszichiátriában. Kollégájával, Richard Alperttel együtt kísérleteket is végzett ezekkel a drogokkal kapcsolatban, a Harvard Psilocybin Project keretében, és bár kísérleteik (Concord Prison Experiment, Marsh Chapel Experiment) érdekes és hasznos eredmnyeket produkáltak, mindkettőjükt elbocsátották az egyetemről.
"Nyolc áramkörös tudatmodell"-je később a transzperszonális pszichológia alapjává vált.
Az 1960-70-es években rendszeresen tartóztatták le és börtönözték be, Richard Nixon elnök egyenesen "Amerika legveszélyesebb emberének" nevezte - nem állt tehát nagyon közel a hatalom szívéhez (ha lehet egyáltalán ilyet mondani).

A Jelenlétet (Human Be-In) 1967. január 14-én, az előző bejegyzésben már emlegetett Golden Gate Parkban rendezték, mintegy 30000 hippi részvételével. A rendezvény a '60-as évek ellenkultúrájának vonásait egyesítette. Itt mondta el Leary híressé vált - és a Boszorkányok órájában idézett - mondását: "hangolj rá, pörögj fel, hullj ki" (eredetileg turn on, tune in, drop out, a sorrend tehát nem stimmel).



  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Read User's Comments0
Bejegyezte: Papusz

Körút San Franciscóban, Michael Curryvel

Bejegyezte: Papusz | Címkék: , , , , ,

Ha a Golden Gate Parkban járt, nem győzött álmélkodni az itteni sokaság természetén; nem betolakódónak látszottak a sötétzöld tájban, hanem mintha még emelték is volna a szépségét. Klassz külföldi bicikliken tekertek az ösvényeken, kis csoportokban piknikeztek a bársony füvön, vagy a zenekioszk előtt üldögélve hallgatták a vasárnapi hangversenyt.






Kinyilatkoztatással értek fel a város múzeumai is, amelyekben igazi régi mesterek munkái voltak; vasárnaponként zsúfolásig megteltek hétköznapi emberekkel, családokkal, akiknek láthatólag teljesen természetesnek tűnt a múzeumba járás.
Michael a hétvégeken csípett le órákat a tanulásból, hogy kószálhasson a De Youngban, és áhítattal bámulhassa El Greco űzött tekintetű, horpadt szürke arcú, fenséges Assissi Szent Ferencét.

Kívülről nem egy szépség, de a kiállítások tényleg érdekesek lehetnek, ha valakit érdekel, a múzeum honlapján nézelődhet.


El Greco Assissi Szent Ference:


Az egyik hétvégén elmentek egy régimódi színházba a Geary utcában, és megnézték a My Fair Lady-t. Ettől kezdve gyakran jártak "kisszínházakba", hogy híres darabokat lássanak: Albert Camus-től a Caligulá-t, Makszim Gorkijtól az Éjjeli menedékhely-et, és egy James Joyce-ból adaptált furcsa monológegyveleget, amelynek az volt a címe, hogy Ulysses az alsóvárosban.

Michael nyilván nem pont ezeket az előadásokat/filmeket látta, de azt hiszem, kedvcsinálónak ezek is megteszik.









Michael bácsi megígérte, hogy ha elkezdődik az operaidény, elviszi a Bohémélet-re.


Szerette a kis mozikat, ahol külföldi filmeket vetítettek, volt belőlük legalább egy tucat; itt látták a Vasárnap sohá-t Melina Mercourival, és Fellini Édes élet-ét, Michael életének legcsodálatosabb filmjét.






(Részletek Anne Rice Boszorkányok órája c. könyvéből)

Most már akkor is lesz mit néznetek, ha egy hónapig nem írok semmit :) Ráadásul nekem sem ártana művelődnöm, ebből a sok mindenből csak a My Fair Ladyt láttam. Mikre nem jó a YouTube! :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Read User's Comments0
Bejegyezte: Papusz
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)