Barry Kent stood next to her, leading the crowd in singing, 'Oh, Pandora, we adore ya', to the tune of Beethoven's 'Ode to Joy'.
(Sue Townsend: Adrian Mole - The Cappucino Years)
(Sue Townsend: Adrian Mole - The Cappucino Years)
Campa
Délben Necsunggal tüzet raktunk, teát készítettünk, s egy nagy darab vajjal megettük a campát, amit hoztunk, majd ledőltünk a fűbe.
(Geyang Egy öreg apáca története c. novellája az Ablak Tibetre c. kötetből)
A campa tibeti étel, a Tibetben legnagyobb mennyiségben termesztett tibeti árpa (nej) szárazon vagy jakvajon megpirított őrleménye. Fogyasztásakor egy csészébe kis vajat és forró vizet tesznek, ebbe beleöntik a megpirított árpát, kézzel összedolgozzák, és kis golyókat gyúrnak belőle. Teával is fogyasztják.
Képet sajnos nem találtam róla, de hogy ne legyen olyan üres és rövid ez a bejegyzés, hozzátűzök egy teáskannát, amit mellesleg én is elfogadnék...
(Geyang Egy öreg apáca története c. novellája az Ablak Tibetre c. kötetből)
A campa tibeti étel, a Tibetben legnagyobb mennyiségben termesztett tibeti árpa (nej) szárazon vagy jakvajon megpirított őrleménye. Fogyasztásakor egy csészébe kis vajat és forró vizet tesznek, ebbe beleöntik a megpirított árpát, kézzel összedolgozzák, és kis golyókat gyúrnak belőle. Teával is fogyasztják.
Képet sajnos nem találtam róla, de hogy ne legyen olyan üres és rövid ez a bejegyzés, hozzátűzök egy teáskannát, amit mellesleg én is elfogadnék...
Dramnyen
Szeretett énekelni és dramnyenen játszani, s az akkoriban népszerű összes dalt tudta.
(Geyang Egy öreg apáca története c. novellája az Ablak Tibetre c. kötetből)
A dramnyen a Himalájában elterjedt héthúros hangszer, ez a könyv jegyzeteiből is kiderül, a könyvben viszont nem látszik-hallatszik, milyen is pontosan. Összegyűjtöttem pár videót, egyik-másik nem tökéletes minőségű, de a lényeg azért mindegyikben látszik-hallatszik :)
(Geyang Egy öreg apáca története c. novellája az Ablak Tibetre c. kötetből)
A dramnyen a Himalájában elterjedt héthúros hangszer, ez a könyv jegyzeteiből is kiderül, a könyvben viszont nem látszik-hallatszik, milyen is pontosan. Összegyűjtöttem pár videót, egyik-másik nem tökéletes minőségű, de a lényeg azért mindegyikben látszik-hallatszik :)
We won't go home 'till morning...
We will therefore return to Mr Tupman; merely adding that within some few minutes before twelve o'clock that night, the convocation of worthies of Dingley Dell and Muggleton were heard to sing, with great feeling and emphasis, the beautiful and pathetic national air of
We won't go home 'till morning,
We won't go home 'till morning,
We won't go home 'till morning,
'Till daylight doth appear.
(Charles Dickens: The Pickwick Papers, Chapter 7)
Bár Dickens szerint énekelték, és én elhiszem neki, mégiscsak ő írta a könyvet, csak a dal szövegét találtam meg, ahhoz viszont illusztrációt is tudok mutatni.
A fig for melancholy—
Since grieving's all a folly,
'Tis folly to grieve, that's clear !
While good humour each face is adorning,
While sorrow in glee we are scorning,
We won't go home till morning,
Till daylight does appear !
We won't go home till morning,
We won't go home till morning, &c.
Till daylight does appear !
Till daylight, &c.
We won't go home till morning,
Till daylight, does appear !
A boon to man was granted—
The world became enchanted,
And sorrow in fright took wing !
But to keep her for ever away boys,
We to Bacchus our homage must pay, boys,
So here while we may let us stay, boys,
And out of pure gratitude sing—
We won't go home, &c.
As poets of old could tell, O—
With nectar he used to get mellow—
(And no doubt it was jolly good stuff !)
Such examples we cannot but follow,
Then hogsheads of wine let us swallow,
Till we beat the old gentleman hollow,
But never cry ' Hold, enough !'
So we can't go home till morning—
We won't go home, &c.
When bright in the sparkling glasses ?
'Tis quaffed to the beautiful lasses—
Oh ! rich are the joys that spring ;
Since the brightest of pleasure on earth, boys.
Must in the full wine cup have birth, boys,
Brave Bacchus will join in our mirth, boys,
And merrily, merrily sing—
We won't go home, &c.
We won't go home 'till morning,
We won't go home 'till morning,
We won't go home 'till morning,
'Till daylight doth appear.
(Charles Dickens: The Pickwick Papers, Chapter 7)
Bár Dickens szerint énekelték, és én elhiszem neki, mégiscsak ő írta a könyvet, csak a dal szövegét találtam meg, ahhoz viszont illusztrációt is tudok mutatni.
We wo'nt go Home till
Morning.A fig for melancholy—
Since grieving's all a folly,
'Tis folly to grieve, that's clear !
While good humour each face is adorning,
While sorrow in glee we are scorning,
We won't go home till morning,
Till daylight does appear !
We won't go home till morning,
We won't go home till morning, &c.
Till daylight does appear !
Till daylight, &c.
We won't go home till morning,
Till daylight, does appear !
A boon to man was granted—
The world became enchanted,
And sorrow in fright took wing !
But to keep her for ever away boys,
We to Bacchus our homage must pay, boys,
So here while we may let us stay, boys,
And out of pure gratitude sing—
We won't go home, &c.
As poets of old could tell, O—
With nectar he used to get mellow—
(And no doubt it was jolly good stuff !)
Such examples we cannot but follow,
Then hogsheads of wine let us swallow,
Till we beat the old gentleman hollow,
But never cry ' Hold, enough !'
So we can't go home till morning—
We won't go home, &c.
When bright in the sparkling glasses ?
'Tis quaffed to the beautiful lasses—
Oh ! rich are the joys that spring ;
Since the brightest of pleasure on earth, boys.
Must in the full wine cup have birth, boys,
Brave Bacchus will join in our mirth, boys,
And merrily, merrily sing—
We won't go home, &c.
Brave boys, let's all be jolly !When first the vine was planted,Great Jove was a hearty good fellow,What the pleasure of wine surpasses,
A pantomimes és a Haláltánc
He was dressed for the pantomime, in all the absurdity of a clown's costume. The spectral figures in the Dance of Death, the most frightful shapes that the ablest painter ever portrayed on canvas, never presented an appearance half so ghastly.
(Charles Dickens: The Pickwick Papers, Chapter 3)
A jegyzetek szerint Dickens Hans Holbein Haláltánc-sorozatára utal, ami az alábbi rézkarcokból áll:
A képeket a Rézkarcfitnessről loptam, köszönet nekik, hogy összegyűjtötték.
(Charles Dickens: The Pickwick Papers, Chapter 3)
A jegyzetek szerint Dickens Hans Holbein Haláltánc-sorozatára utal, ami az alábbi rézkarcokból áll:
 |
| Az öregember |
 |
| A bíboros |
 |
| A bíró |
 |
| A tanácsos |
 |
| A prédikátor |
 |
| A gazdag ember |
 |
| A király |
 |
| A nemesasszony |
Szent Antal megkísértése Tibetben
Egy széles lapályon át egy elefánt közeledett, lábai olyan hosszúak voltak, mint egy égig érő létra. Salvador Dali Szent Antal megkísértésére emlékeztetett, úgyhogy gondosan elkerültem, a másik irányba indultam el, meggyorsítottam lépteim, s vissza se néztem.
(Tashi Dawa: Tibet, bőrszíjra csomózott lélek c. novella az Ablak Tibetre című gyűjteményből)
(Tashi Dawa: Tibet, bőrszíjra csomózott lélek c. novella az Ablak Tibetre című gyűjteményből)
El Condor Pasa - ezúttal Tibetben
Mostanában nagyon ritkán hallani az El Condor Pasát, ezt az egyszerű, könnyed kis perui népdalt. De én megőriztem egy szalagon. Minden alkalommal, amikor lejátszom, a szemem előtt hegyek és völgyek jelennek meg. Sziklás csúcsok között legelésző juhnyáj. A hegy lábánál apró darabka termőföldek. Gyenge termés. Egy patakocska partján vízimalom. Kőből épült parasztházak. Súlyos terheket cipelő hegyi emberek. A marhák nyakára csomózott rézharangok. Magányos, apró forgószelek. Kápráztató napfény.
Ez a táj nem az Andok középső fennsíkja Peruban, hanem a Puborgang hegység Dél-Tibetben. Nem emlékeztem tisztán, hogy álmomban láttam-e ezt a helyet, vagy valóban jártam-e ott. Nagyon sok helyen megfordultam már, nem tudtam tisztán visszaemlékezni.
(Tashi Dawa: Tibet, bőrszíjra csomózott lélek c. novella az Ablak Tibetre című válogatásból)
Ez a táj nem az Andok középső fennsíkja Peruban, hanem a Puborgang hegység Dél-Tibetben. Nem emlékeztem tisztán, hogy álmomban láttam-e ezt a helyet, vagy valóban jártam-e ott. Nagyon sok helyen megfordultam már, nem tudtam tisztán visszaemlékezni.
(Tashi Dawa: Tibet, bőrszíjra csomózott lélek c. novella az Ablak Tibetre című válogatásból)
Lissy és Donna Clara
Und dann spielte das Koffergramophon:
Oh, Donna Clara,
Ich hab dich tanzen gesehn,
Und deine Liebe
Hat mich toll gemacht...
(F. C. Weiskopf: Lissy oder die Versuchung, Zweites Kapitel)
Oh, Donna Clara,
Ich hab dich tanzen gesehn,
Und deine Liebe
Hat mich toll gemacht...
(F. C. Weiskopf: Lissy oder die Versuchung, Zweites Kapitel)
Chris Ryan: Összeomlás 2.
A könyvben szerepel a The Clash három száma, de ezt idézettel nem fogom alátámasztani, mert azzal épp csak a történet lényegét árulnám el. Akit érdekel, olvassa el, addig is hallgassunk zenét ;)
Chris Ryan: Összeomlás 1.
- Ez a dal... Ki énekelte?
Kate kinevette.
- Te aztán tényleg amnéziás vagy.
- Ki az előadó? - kérdezte dühösen Josh.
- A Rolling Stones. A "Little Red Rooster" a Rolling Stones New albumról, ami, ha jól emlékszem, 1965-ben jött ki. Mielőtt még te vagy én a világra jöttünk volna.
(10. fejezet)
Lenne még mit idézni, de azzal poénokat lőnék le, amit nem szeretnék.
Kate kinevette.
- Te aztán tényleg amnéziás vagy.
- Ki az előadó? - kérdezte dühösen Josh.
- A Rolling Stones. A "Little Red Rooster" a Rolling Stones New albumról, ami, ha jól emlékszem, 1965-ben jött ki. Mielőtt még te vagy én a világra jöttünk volna.
(10. fejezet)
Lenne még mit idézni, de azzal poénokat lőnék le, amit nem szeretnék.
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho 5.
Rengeteget lehetne még csipegetni az Amerikai psychóból, de a könyvtár visszakövetelte, úgyhogy ez lesz az utolsó, ez viszont annyira illik a könyvhöz, hogy mindenképp szerettem volna megírni, ha a pontos idézetet már nem is tudom megkeresni. A jelenet lényege, hogy Bateman sorozatgyilkosokról beszél az úgynevezett barátaival. Akik szóba kerülnek:
Son of Sam
David Berkowitz, ragadványnevein Son of Sam ("Sam fia") és a .44 Caliber Killer ("44 kaliberes gyilkos") már gyerekkorában is kissé "nyugtalanító" volt, John Vincent Sanders szavaival: "...némileg nyugtalanító. Bár átlagon felüli intelligenciával
rendelkezett, valamiért elvesztette a tanulás örömét. Első
bűncselekményei kisebb összegű lopásokkal, valamint piromániával
kezdődtek." Örökbefogadott gyerek volt, nevelőanyja meghalt, amikor ő még csak 13 éves volt, nevelőapja feleségét pedig nem szerette, így igen feszült gyerekkora volt, bár származására már csak felnőttként jött rá. A Son of Sam nevet egy levél után kapta, amit az egyik gyilkosság helyszínének közelében hagyott. Állítása szerint tagja volt egy szektának, ahol eleinte ártatlan dolgok történtek, majd jöttek a drogok, a szadista pornográfia és az erőszakos bűncselekmények.Berkowitz áldozatai:
Donna Lauria (18) és Jody Valenti (19). 1976. július 29-én meglőtte őket. Donna belehalt sérüléseibe.
Carl Denaro (25) és Rosemary Keenan (38). 1976. október 23-án meglőtte őket. Mindketten túlélték.
Donna DeMasi (16) és Joanne Lomino (18). 1976. november 26-án támadta meg őket egy szektatag, John Carr, Berkowitz ötletéből. Joanne deréktól lefelé megbénult, DeMasi kevesebb sebet szerzett, de mindketten túlélték.
Christine Freund (26) és John Diel (30). Christine Freund a kórházban halt meg, John Diel túlélte. Egy szektatag lőtt, álneve "Manson II" volt. (Azért szerepelnek Berkowitz áldozatai között, mert ő eszelte ki a bűncselekményt.)
Virginia Voskerichian (19). Fejbe lőtték. Később Berkowitz azt vallotta, ő is ott volt, de egy nő lőtt.
Alexander Esau (20) és Valentina Suriani (18). 1977. április 17-én lőtték le őket. Mindketten belehaltak sérüléseikbe.
Sal Lupo (20) és Judy Placido (17). 1977. június 26-án lőtte meg őket Michael Carr. Mindketten túlélték. (Azért szerepelnek Berkowitz áldozatai között, mert ő eszelte ki a bűncselekményt.)
Stacy Moskowitz (20) és Robert Violente (20). 1977. július 31-én lőtték meg őket. Stacy Moskowitz meghalt, Robert Violente túlélte, bár egyik szemére megvakult, a másikra pedig csak alig lát.
Bevallotta tetteit, és a Carr fivéreket is feladta. 25 év börtönt kapott.
(Forrás: angol és magyar Wikipedia)
A Hegyi Fojtogató (Hillside Strangler)
Pontosabban Hegyi Fojtogatók, mert mint utóbb kiderült, a gyilkosságokat két férfi, Kenneth Bianchi és Angelo Buono követte el.
 |
| Bianchi (balra) és Buono (jobbra) |
Az áldozatok:
Yolanda Washington, hollywoodi prostituált. Megerőszakolták, valamint kötélre utaló nyomokat találtak a nyakán, a csuklóján és a bokáján.
Judith Lynn Miller, 15 éves, otthonról megszökött, szintén prostituált. A jelek szerint ugyanúgy végeztek vele, mint az első áldozattal.
Lissa Teresa Kastin, 21 éves pincérnő, másodállásban apja ingatlancégénél is dolgozott, tehát az előző két áldozattal ellentétben kifejezetten "jó kislány" volt. Balettozott is, az volt az álma, hogy profi táncos legyen.
Dolores Cepeda (12) Sonja Johnson (14). Akkor látták őket utoljára élve, amikor leszálltak az iskolabuszról, és beültek egy autóba, amiben a szemtanúk szerint két férfi ült. Hat nappal később találták meg őket, mindkettőjüket megerőszakolták és megfojtották.
Kristina Weckler (20 éves). A korábbi áldozatoktól eltérően őt meg is kínozták, a vizsgálatok szerint Windexet (üvegtisztítószert) adtak be neki injekciós tűvel.
Jane King, 28 éves színésznő. Az ő megtalálása után alakult meg a fojtogató elfogására alakított csoport, és ekkor terjedt el a Hegyi Fojtogató elnevezés is.
Lauren Wagner (18). Az ő megkínzására égésnyomok utaltak. A rendőrség ekkor kezdte gyanítani, hogy több elkövetővel van dolguk, bár a média továbbra is egyes számot használt.
Kimberly Martin, 17 éves prostituált.
Cindy Hudspeth (20). Először egy helikopterpilóta pillantotta meg az autóját, ezután fedezték fel a holttestet.
(Forrás: Wikipedia)
A Bőrarcú, avagy a Texasi Láncfűrészes
A filmbéli gyilkos kitalált személy, de egy valódi személy, Ed Gain tettei ihlették.
A rendőrség először csak azzal gyanúsította, hogy holttesteket ásott ki a plainfieldi (Wisconsin) temetőkben, és trófeákat készített a bőrükből és a csontjaikból. Miután ezeket a testrészeket megtalálták az otthonában, Gain bevallotta két nő, Mary Hogan kocsmatulajdonos és Bernice Worden (a plainfieldi vaskereskedés tulajdonosa) megölését.
A házában talált trófeák:
- 4 orr
- teljes emberi csontok és csontdarabok
- 9 emberi bőrből készült álarc
- emberi koponyából készült tálak
- Tíz női fej, a tetejük lefűrészelve
- emberi bőrrel bevont székek
- Mary Hogan feje papírzacskóban
- Bernice Worden feje vászonzsákban
- 9 szeméremtest cipősdobozban
- egy női mellbimbókból készült öv
- koponyák az ágya lábain
- ajkak egy sötétítőfüggöny húzózsinórján
- egy emberi arc bőréből készült lámpaernyő
Vámos Miklós: Ki nem küldött tudósítónk jelenti
Ám attól még, hogy leráztuk magunkról a vallást, hihetnénk ebben-abban. Találhatna kevésbé emelkedett tárgyat az igazolást nem kívánó meggyőződés. Hihetnénk hétköznapi értékekben. Hihetnénk, hogy a szülők tisztelete a hosszú élet biztosítéka. Hihetnénk, hogy Európában nem lehet több háború. Hihetnénk a családi tűzhely melegében; a művészet embernemesítő erejében; vagy éppen abban, hogy a sorsunk gyeplőjét a mi markunk szorítja.
Ezzel szemben úgy találom, már-már John Lennon elkeseredett javaslatát sem követhetjük, a neves szerző - miután végigsorolja, mi mindenben nem hisz - így végzi dalát: ...just believe in me. Vagyis kizárólag saját magában.Pedig a hetvenes, nyolcvanas évek embere épp önmagában hisz a legkevésbé. Valahogy elapadtak világmegváltó terveink, mintha már nem bíznánk benne, hogy rajtunk is múlhat valami. Kávéházi sommázat: magunkon se tudunk segíteni, ugyan mit tehetnénk másokért?! (Vatikánból)
L. M. Montgomery: Anne otthonra talál 2.
- (...) Ma délután felolvasást tartottunk. Bárcsak hallották volna, amikor Mária, a skótok királynőjé-t szavaltam. Szívem-lelkem beleadtam. (Miss Stacy hangversenyt szervez a tanítványaival c. fejezet)
Lament Of Mary Queen Of Scots
SMILE of the Moon!---for I so name
That silent greeting from above;
A gentle flash of light that came
From her whom drooping captives love;
Or art thou of still higher birth?
Thou that didst part the clouds of earth,
My torpor to reprove!
Bright boon of pitying Heaven!---alas,
I may not trust thy placid cheer!
Pondering that Time tonight will pass
The threshold of another year;
For years to me are sad and dull;
My very moments are too full
Of hopelessness and fear.
And yet, the soul-awakening gleam,
That struck perchance the farthest cone
Of Scotland's rocky wilds, did seem
To visit me, and me alone;
Me, unapproached by any friend,
Save those who to my sorrow lend
Tears due unto their own.
To night the church-tower bells will ring
Through these wide realms a festire peal;
To the new year a welcoming;
A tuneful offering for the weal
Of happy millions lulled in deep;
While I am forced to watch and weep,
By wounds that may not heal.
Born all too high, by wedlock raised
Still higherÑto be cast thus low!
Would that mine eyes had never gazed
On aught of more ambitious show
Than the sweet flowerets of the fields
---It is my royal state that yields
This bitterness of woe.
Yet how?---for I, if there be truth
In the world's voice, was passing fair;
And beauty, for confiding youth,
Those shocks of passion can prepare
That kill the bloom before its time;
And blanch, without the owner's crime,
The most resplendent hair.
Unblest distinction! showered on me
To bind a lingering life in chains:
All that could quit my grasp, or flee,
Is gone;---but not the subtle stains
Fixed in the spirit; for even here
Can I be proud that jealous fear
Of what I was remains.
A Woman rules my prison's key;
A sister Queen, against the bent
O£ law and holiest sympathy,
Detains me, doubtful of the event;
Great God, who feel'st for my distress,
My thoughts are all that I possess,
O keep them innocent!
Farewell desire of human aid,
Which abject mortals vainly court!
By friends deceived, by foes betrayed,
Of fears the prey, of hopes the sport;
Nought but the world-redeeming Cross
Is able to support my loss,
My burthen to support.
Hark! the death-note of the year
Sounded by the castle-clock!
From her sunk eyes a stagnant tear
Stole forth, unsettled by the shock;
But oft the woods renewed their green,
Ere the tired head of Scotland's Queen
Reposed upon the block!
That silent greeting from above;
A gentle flash of light that came
From her whom drooping captives love;
Or art thou of still higher birth?
Thou that didst part the clouds of earth,
My torpor to reprove!
Bright boon of pitying Heaven!---alas,
I may not trust thy placid cheer!
Pondering that Time tonight will pass
The threshold of another year;
For years to me are sad and dull;
My very moments are too full
Of hopelessness and fear.
And yet, the soul-awakening gleam,
That struck perchance the farthest cone
Of Scotland's rocky wilds, did seem
To visit me, and me alone;
Me, unapproached by any friend,
Save those who to my sorrow lend
Tears due unto their own.
To night the church-tower bells will ring
Through these wide realms a festire peal;
To the new year a welcoming;
A tuneful offering for the weal
Of happy millions lulled in deep;
While I am forced to watch and weep,
By wounds that may not heal.
Born all too high, by wedlock raised
Still higherÑto be cast thus low!
Would that mine eyes had never gazed
On aught of more ambitious show
Than the sweet flowerets of the fields
---It is my royal state that yields
This bitterness of woe.
Yet how?---for I, if there be truth
In the world's voice, was passing fair;
And beauty, for confiding youth,
Those shocks of passion can prepare
That kill the bloom before its time;
And blanch, without the owner's crime,
The most resplendent hair.
Unblest distinction! showered on me
To bind a lingering life in chains:
All that could quit my grasp, or flee,
Is gone;---but not the subtle stains
Fixed in the spirit; for even here
Can I be proud that jealous fear
Of what I was remains.
A Woman rules my prison's key;
A sister Queen, against the bent
O£ law and holiest sympathy,
Detains me, doubtful of the event;
Great God, who feel'st for my distress,
My thoughts are all that I possess,
O keep them innocent!
Farewell desire of human aid,
Which abject mortals vainly court!
By friends deceived, by foes betrayed,
Of fears the prey, of hopes the sport;
Nought but the world-redeeming Cross
Is able to support my loss,
My burthen to support.
Hark! the death-note of the year
Sounded by the castle-clock!
From her sunk eyes a stagnant tear
Stole forth, unsettled by the shock;
But oft the woods renewed their green,
Ere the tired head of Scotland's Queen
Reposed upon the block!
William Wordsworth
L. M. Montgomery: Anne otthonra talál 1.
- (...) Egészen jól olvasok, és rengeteg verset tudok kívülről, a Hohenlindeni Csatá-t, és Edinburgh Flodden után-t, és Bingen a Rajnán-t, meg több részt is A tó Hölgyé-ből és James Thomsontól Az évszakok legtöbbjét. Ön nem szereti azokat a verseket, amiktől olyan kellemes borzongás fut végig az ember hátán? Az ötödikes olvasókönyvben van egy, a Lengyelhon bukása, hát az csupa borzongás. (Anne története c. fejezet)
Nem találtam meg mindet online, és ami meglett, az is angolul, de azért felteszem...
Thomas Campbell: Hohenlinden
On Linden when the sun was low,
All bloodless lay the untrodden snow,
And dark as winter was the flow
Of Iser, rolling rapidly.
But Linden saw another sight
When the drum beat, at dead of night,
Commanding fires of death to light
The darkness of her scenery.
By torch and trumpet fast arrayed
Each horseman drew his battle blade,
And furious every charger neighed,
To join the dreadful revelry.
Then shook the hills with thunder riven,
Then rushed the steed to battle driven,
And louder than the bolts of heaven
Far flashed the red artillery.
And redder yet those fires shall glow
On Linden's hills of blood-stained snow,
And darker yet shall be the flow
Of Iser, rolling rapidly.
'Tis morn, but scarce yon lurid sun
Can pierce the war-clouds, rolling dun,
Where furious Frank and fiery Hun
Shout in their sulphurous canopy.
The combat deepens. On, ye brave,
Who rush to glory, or the grave!
Wave, Munich, all thy banners wave!
And charge with all thy chivalry!
Ah! few shall part where many meet!
The snow shall be their winding-sheet,
And every turf beneath their feet
Shall be a soldier's sepulchre.
Az évszakok pedig ITT olvasható.
Bret Eaton Ellis: Amerikai psycho 4.
Hazasétálok, jó estét kívánok a portásnak, akinek az arca egyáltalában nem ismerős (felőlem akárki odaállhatna a kapuba), aztán fönn a magasban, messze a város fényei fölött, elmerülök a nappalimban a "Ma éjjel alszik az oroszlán" hangjaira, amit a Tokens énekel a sötétben izzó fényekkel világító Wurlitzer 1015-ösömön (ami sajnos nem ér annyit, mint a ma már szinte fellelhetetlen Wurlitzer 850-esek), amely a szoba sarkában áll. (Április bolondja c. fejezet)
Azoknak pedig, akik jobban kedvelik a kütyüket, mint az alvó oroszlánokat és a visító férfihangokat, íme egy kép a Wurlitzer 1015-ösről, amint épp izzó fényekkel világít a sötétben.
Bret Eaton Ellis: Amerikai psycho 3.
Hideg van ahhoz képest, hogy már áprilist írunk, és ahogy Price fürge léptekkel halad Evelyn háza felé a "Ha én gazdag lennék"-et fütyörészve, és hanyagul lóbálja Tumi márkájú valódi bőr diplomatatáskáját, a szájából kiáramló meleg levegő bodor kis felhőket alkot. (Április bolondja c. fejezet)
Akár most is történhetne, nem...?
Price aligha Gregorra gondolt, miközben fütyülte, de mi most maradjunk a magyaroknál, és közülük is a legjobbnál.
Bret Eaton Ellis: Amerikai psycho 2.
Az Április bolondja című fejezetben Bateman (többekkel együtt) Evelynnél vacsorázik. A menü: szusi, szójaszósz, gyömbércsíkok, tempura, kappamaki fánk és sörbet.
Szusi
Evelyn különleges halakat használ, én ide egy egyszerű receptet teszek fel:
Hozzávalók 4 főre:Sushi kezdőknek
-
-
-
- 20 ml mirin
- 3 nori alap (helyette rizsecet vagy szaké, esetleg 5%-os almaecet is használható), ehhez fél evőkanál kristálycu
kor, fél teáskanál só
- Wasabi
Elkészítés:
- Mossuk át a rizst, amíg a leve már nem fehér. Tradícionálisan: minimum hétszer kell átmosni kevergetve, óvatosan dörgölve, hogy leváljon róla minden keményítő, majd háromszor keverés nélkül leöblíteni.
- Tegyük fel főni a vízzel. Kis lángon, fedő alatt, épp annyira, hogy csak kicsit forrjon, de ne zubogjon. Ha a levét elfőtte, vegyük le a gázról, tartsuk továbbra is lefedve, úgy, hogy a fedő alá egy konyharuhát teszünk. Hagyjuk így állni 30 percig, de ha lehet még tovább, hogy tovább puhuljon. Akkor kész, ha már nem gőzölög, amikor leemeljük róla a fedőt - vagyis kihűlt.
- Borítsuk a rizst egy olyan lapos tálba vagy edénybe, amiben szét tud terülni, majd apránként rácsorgatva, óvatosan, egy faspatulával forgassuk össze a cukros keverékkel, eközben hűl is. Ha kész, tegyük félre egy órára száradni. Ne fedjük le!
- Ha jól dolgoztunk, egy olyan rizst kell kapnunk, ami ragad, és ha bevizezzük a kezünket, akkor jól formálható.
Összeállítás:
- A norilapot (18 x 21cm), a rövidebb oladala mentén kettéhajtva, vágjuk félbe. Nyílt lánggal kicsit megkapathatjuk, hogy még ropogósabb legyen. Óvatosan...
- Tegyük sushitekerő gyékénytekercsre (makisu), a fényesebbik oldalával lefelé fordítva (ez lesz a külseje) és fedjük be rizzsel úgy, hogy a norilap egyik hosszanti oldalán egy 1 cm-es csíkot hagyjunk szabadon. Itt fog majd összetapadni a tekercs, amikor feltekerjük. Mielőtt a rizshez nyúlunk, mindig vizezzük be a kezünket, különben össze-vissza ragad majd. De ezt is módjával tegyük, mert a túlságosan vizes kéz miatt a nori elázhat és nyúlós, szottyos lesz.
- A rizs közepén a hüvelyujjunkkal húzzunk egy vékony csík wasabit. Vigyázat! Nagyon erős.
- Erre középen egy csíkban fektessük a fél centi széles, kisebb csíkokra vágott halat. A lazacot, ha frissen vettük és nem fagyasztva, előtte fagyasszuk le és csak miután újra kiengedett használjuk fel!
- Fogjuk össze a bambuszlapot, tekerjük fel, majd néhány erős mozdulattal húzzuk szorosabbra a bambusztekercs fogását. Ezt párszor ismételjük meg, amíg a tekercs jól össze nem tapadt, és formát nem nyert.
- Tekerjük ki, a közepénél vágjuk ketté. A két felet tegyük egymás mellé, és vágjuk 3 egyenlő részre. Ez adja a hagyományos hatos maki csomagot.
- Tálaláshoz tegyünk szójaszószt egy lapos tányérkába, mellette egy csepp wasabival. Tradicionálisan ezt aztán elkeverik a szójaszószban, és ebbe mártják a sushit.
(forrás: nosalty.hu)
- Az mirint kicsit langyosítsuk fel, ha nincs, akkor a rizsecetet vagy szakét keverjük el a cukorral és sóval, ez lesz a sushi-zu.
Tempura
Hozzávalók:
- 25 dkg tengeri halfilé
- 20 dkg tengeri rák
- 25 dkg zöldbab
- 20 dkg liszt
- 2 tojás
- 2 sárgarépa
- 20 dkg retek
- 4 levél kínai kel
- 4 ek szójaszósz
- 1 kk citromlé
- borecet
- 1 hagyma
-
bors
- só
- olaj
Elkészítés:
A lisztet, tojást, kevés vizet, sót sűrű palacsinta tésztává dolgozzuk. A halat, rákot feldaraboljuk, a tésztába mártjuk, és megsütjük az olajon. A répát lereszeljük, enyhén megsózzuk, gombócokat formálnuk belőle, szintén a tésztába mártjuk, és megsütjük az olajon. A kel leveleket, hagymát felaprítjuk, megfűszerezzük, gombócokat gyúrunk belőle, tésztába mártjuk, olajon sütjük ki. A zöldbabot olajon megpároljuk, hozzáadjuk a cirtomlevet, tálalócsészébe tesszük, a retket lereszeljük, meglocsoljuk borecettel, szójaszósszal, és másik tálaló edénybe tesszük, végül a tempurával tálaljuk.
(forrás: izletes.hu)
Sörbet
Hozzávalók:
- fagyasztott gyümölcs (eper, szeder, málna, meggy, erdei gyümölcs mix... amit akarsz)
- édesítőszer (lehetőleg por állagú, mert azok még ehetőek, és egész cukor ízűek)
- 2-3 evőkanál zabkorpa
- víz
Elkészítés:
E sörbet elkészítése ugyan remek lehetőség arra, hogy tönkre tegyük turmixgépünket, de higgyétek el: megéri! A dolog roppant egyszerű: a turmixgépet (kisebb méretű > körülbelül egy müzlistálnyi lesz belőle) telepakolom fagyasztott gyümölccsel, öntök rá egy kevés vizet, megszórom édesítőszerrel (ez el is hagyható), teszek bele 2-3 púpos evőkanálnyi zabkorpát, végül jó alaposan összeturmixolom a cuccot.
Végereményképpen egy kissé fagylalt jellegű frissítő nyári nasit kapunk.
(forrás: tutireceptek.hu)
Bret Eaton Ellis: Amerikai psycho 1.
KI ITT BELÉPSZ, HAGYJ FEL MINDEN REMÉNNYEL; ez van kiírva vérvörössel a Chemical Bank falára, nem messze a Tizenegyedik utca és az első sugárút sarkától, méghozzá akkora betűkkel, hogy a taxi hátsó üléséről is jól olvasható, ahogy a kocsi előreszökken a Wall Streetről kiforduló autócsordával, és Timothy Price el is olvassa a feliratot, bár a következő pillanatban már egy autóbusz veszi el előle a kilátást, és attól fogva csak a busz oldalán díszelgő Le Misérables-hirdetést látni, Price-t azonban, aki a Pierce & Pierce cég alkalmazottja és huszonhat éves, ez feltehetőleg nem nagyon zavarja, ugyanis előreszól a sofőrnek, hogy kap tőle öt dollárt, ha most gyorsan felhangosítja a rádióját, amelyből a "Be My Baby" című szám szól, amit a fekete bőrű taxis, aki nem amerikai, hanem alkalmasint inkább nyugat-indiai lehet, meg is tesz a kedvéért. (Április bolondja c. fejezet)
Mivel előadót nem említ, nem tudom biztosan, ez-e az a szám, de ha rákeresek, ez jelenik meg legtöbbször, úgyhogy reméljük a legjobbakat.
A regényben sokszor említett Les Misérables , vagyis A nyomorultak Claude-Michel Schönberg Victor Hugo regénye alapján írt musicalje.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)