A betűkön túl

Délben Necsunggal tüzet raktunk, teát készítettünk, s egy nagy darab vajjal megettük a campát, amit hoztunk, majd ledőltünk a fűbe.

(Geyang Egy öreg apáca története c. novellája az Ablak Tibetre c. kötetből)

A campa tibeti étel, a Tibetben legnagyobb mennyiségben termesztett tibeti árpa (nej) szárazon vagy jakvajon megpirított őrleménye. Fogyasztásakor egy csészébe kis vajat és forró vizet tesznek, ebbe beleöntik a megpirított árpát, kézzel összedolgozzák, és kis golyókat gyúrnak belőle. Teával is fogyasztják.
Képet sajnos nem találtam róla, de hogy ne legyen olyan üres és rövid ez a bejegyzés, hozzátűzök egy teáskannát, amit mellesleg én is elfogadnék...

We will therefore return to Mr Tupman; merely adding that within some few minutes before twelve o'clock that night, the convocation of worthies of Dingley Dell and Muggleton were heard to sing, with great feeling and emphasis, the beautiful and pathetic national air of

We won't go home 'till morning,
We won't go home 'till morning,
We won't go home 'till morning,
'Till daylight doth appear.

(Charles Dickens: The Pickwick Papers, Chapter 7)

Bár Dickens szerint énekelték, és én elhiszem neki, mégiscsak ő írta a könyvet, csak a dal szövegét találtam meg, ahhoz viszont illusztrációt is tudok mutatni.

            Morning.

A fig for melancholy—
Since grieving's all a folly,
'Tis folly to grieve, that's clear !
While good humour each face is adorning,
While sorrow in glee we are scorning,
We won't go home till morning,
Till daylight does appear !
We won't go home till morning,
We won't go home till morning, &c.
Till daylight does appear !
Till daylight, &c.
We won't go home till morning,
Till daylight, does appear !
A boon to man was granted—
The world became enchanted,
And sorrow in fright took wing !
But to keep her for ever away boys,
We to Bacchus our homage must pay, boys,
So here while we may let us stay, boys,
And out of pure gratitude sing—
We won't go home, &c.
As poets of old could tell, O—
With nectar he used to get mellow—
(And no doubt it was jolly good stuff !)
Such examples we cannot but follow,
Then hogsheads of wine let us swallow,
Till we beat the old gentleman hollow,
But never cry ' Hold, enough !'
So we can't go home till morning—
We won't go home, &c.
When bright in the sparkling glasses ?
'Tis quaffed to the beautiful lasses—
Oh ! rich are the joys that spring ;
Since the brightest of pleasure on earth, boys.
Must in the full wine cup have birth, boys,
Brave Bacchus will join in our mirth, boys,
And merrily, merrily sing—
We won't go home, &c.

Brave boys, let's all be jolly !When first the vine was planted,Great Jove was a hearty good fellow,What the pleasure of wine surpasses,

He was dressed for the pantomime, in all the absurdity of a clown's costume. The spectral figures in the Dance of Death, the most frightful shapes that the ablest painter ever portrayed on canvas, never presented an appearance half so ghastly.

(Charles Dickens: The Pickwick Papers, Chapter 3)

A jegyzetek szerint Dickens Hans Holbein Haláltánc-sorozatára utal, ami az alábbi rézkarcokból áll:

Az öregember

A bíboros

A bíró

A tanácsos

A prédikátor

A gazdag ember

A király

A nemesasszony

A képeket a Rézkarcfitnessről loptam, köszönet nekik, hogy összegyűjtötték.

Egy széles lapályon át egy elefánt közeledett, lábai olyan hosszúak voltak, mint egy égig érő létra. Salvador Dali Szent Antal megkísértésére emlékeztetett, úgyhogy gondosan elkerültem, a másik irányba indultam el, meggyorsítottam lépteim, s vissza se néztem.

(Tashi Dawa: Tibet, bőrszíjra csomózott lélek c. novella az Ablak Tibetre című gyűjteményből)