Bret Easton Ellis: Amerikai psycho 5.

Rengeteget lehetne még csipegetni az Amerikai psychóból, de a könyvtár visszakövetelte, úgyhogy ez lesz az utolsó, ez viszont annyira illik a könyvhöz, hogy mindenképp szerettem volna megírni, ha a pontos idézetet már nem is tudom megkeresni. A jelenet lényege, hogy Bateman sorozatgyilkosokról beszél az úgynevezett barátaival. Akik szóba kerülnek:

Son of Sam

David Berkowitz, ragadványnevein Son of Sam ("Sam fia") és a .44 Caliber Killer ("44 kaliberes gyilkos") már gyerekkorában is kissé "nyugtalanító" volt, John Vincent Sanders szavaival: "...némileg nyugtalanító. Bár átlagon felüli intelligenciával rendelkezett, valamiért elvesztette a tanulás örömét. Első bűncselekményei kisebb összegű lopásokkal, valamint piromániával kezdődtek." Örökbefogadott gyerek volt, nevelőanyja meghalt, amikor ő még csak 13 éves volt, nevelőapja feleségét pedig nem szerette, így igen feszült gyerekkora volt, bár származására már csak felnőttként jött rá. A Son of Sam nevet egy levél után kapta, amit az egyik gyilkosság helyszínének közelében hagyott. Állítása szerint tagja volt egy szektának, ahol eleinte ártatlan dolgok történtek, majd jöttek a drogok, a szadista pornográfia és az erőszakos bűncselekmények.


Berkowitz áldozatai:
Donna Lauria (18) és Jody Valenti (19). 1976. július 29-én meglőtte őket. Donna belehalt sérüléseibe.
Carl Denaro (25) és Rosemary Keenan (38). 1976. október 23-án meglőtte őket. Mindketten túlélték.
Donna DeMasi (16) és Joanne Lomino (18). 1976. november 26-án támadta meg őket egy szektatag, John Carr, Berkowitz ötletéből. Joanne deréktól lefelé megbénult, DeMasi kevesebb sebet szerzett, de mindketten túlélték.
Christine Freund (26) és John Diel (30). Christine Freund a kórházban halt meg, John Diel túlélte. Egy szektatag lőtt, álneve "Manson II" volt. (Azért szerepelnek Berkowitz áldozatai között, mert ő eszelte ki a bűncselekményt.)
Virginia Voskerichian (19). Fejbe lőtték. Később Berkowitz azt vallotta, ő is ott volt, de egy nő lőtt.
Alexander Esau (20) és Valentina Suriani (18). 1977. április 17-én lőtték le őket. Mindketten belehaltak sérüléseikbe.
Sal Lupo (20) és Judy Placido (17). 1977. június 26-án lőtte meg őket Michael Carr. Mindketten túlélték. (Azért szerepelnek Berkowitz áldozatai között, mert ő eszelte ki a bűncselekményt.)
Stacy Moskowitz (20) és Robert Violente (20). 1977. július 31-én lőtték meg őket. Stacy Moskowitz meghalt, Robert Violente túlélte, bár egyik szemére megvakult, a másikra pedig csak alig lát.

Bevallotta tetteit, és a Carr fivéreket is feladta. 25 év börtönt kapott.

(Forrás: angol és magyar Wikipedia)

A Hegyi Fojtogató (Hillside Strangler)
Pontosabban Hegyi Fojtogatók, mert mint utóbb kiderült, a gyilkosságokat két férfi, Kenneth Bianchi és Angelo Buono követte el.
Bianchi (balra) és Buono (jobbra)
1977-78-ban négy hónap alatt összesen kilenc 12 és 28 év közötti lányt és nőt raboltak el, erőszakoltak meg, kínoztak és öltek meg Los Angeles környékén.

Az áldozatok:
Yolanda Washington, hollywoodi prostituált. Megerőszakolták, valamint kötélre utaló nyomokat találtak a nyakán, a csuklóján és a bokáján.
Judith Lynn Miller, 15 éves, otthonról megszökött, szintén prostituált. A jelek szerint ugyanúgy végeztek vele, mint az első áldozattal.
Lissa Teresa Kastin, 21 éves pincérnő, másodállásban apja ingatlancégénél is dolgozott, tehát az előző két áldozattal ellentétben kifejezetten "jó kislány" volt. Balettozott is, az volt az álma, hogy profi táncos legyen.
Dolores Cepeda (12) Sonja Johnson (14). Akkor látták őket utoljára élve, amikor leszálltak az iskolabuszról, és beültek egy autóba, amiben a szemtanúk szerint két férfi ült. Hat nappal később találták meg őket, mindkettőjüket megerőszakolták és megfojtották.
Kristina Weckler (20 éves).  A korábbi áldozatoktól eltérően őt meg is kínozták, a vizsgálatok szerint Windexet (üvegtisztítószert) adtak be neki injekciós tűvel.
Jane King, 28 éves színésznő. Az ő megtalálása után alakult meg a fojtogató elfogására alakított csoport, és ekkor terjedt el a Hegyi Fojtogató elnevezés is.
Lauren Wagner (18). Az ő megkínzására égésnyomok utaltak. A rendőrség ekkor kezdte gyanítani, hogy több elkövetővel van dolguk, bár a média továbbra is egyes számot használt.
Kimberly Martin, 17 éves prostituált.
Cindy Hudspeth (20). Először egy helikopterpilóta pillantotta meg az autóját, ezután fedezték fel a holttestet.

(Forrás: Wikipedia)

A Bőrarcú, avagy a Texasi Láncfűrészes
A filmbéli gyilkos kitalált személy, de egy valódi személy, Ed Gain tettei ihlették.
 A rendőrség először csak azzal gyanúsította, hogy holttesteket ásott ki a plainfieldi (Wisconsin) temetőkben, és trófeákat készített a bőrükből és a csontjaikból. Miután ezeket a testrészeket megtalálták az otthonában, Gain bevallotta két nő, Mary Hogan kocsmatulajdonos és Bernice Worden (a plainfieldi vaskereskedés tulajdonosa) megölését.

A házában talált trófeák:
  •  4 orr
  • teljes emberi csontok és csontdarabok
  • 9 emberi bőrből készült álarc
  • emberi koponyából készült tálak
  • Tíz női fej, a tetejük lefűrészelve
  • emberi bőrrel bevont székek
  • Mary Hogan feje papírzacskóban
  • Bernice Worden feje vászonzsákban
  • 9 szeméremtest cipősdobozban
  • egy női mellbimbókból készült öv
  • koponyák az ágya lábain
  • ajkak egy sötétítőfüggöny húzózsinórján
  • egy emberi arc bőréből készült lámpaernyő
Ed Gain a Bőrarcú mellett más kitalált gyilkosokat is ihletett, köztük Norman Batest (Psycho) és Jame Gumbot, azaz Buffalo Billt (A bárányok hallgatnak).



  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Vámos Miklós: Ki nem küldött tudósítónk jelenti

Ám attól még, hogy leráztuk magunkról a vallást, hihetnénk ebben-abban. Találhatna kevésbé emelkedett tárgyat az igazolást nem kívánó meggyőződés. Hihetnénk hétköznapi értékekben. Hihetnénk, hogy a szülők tisztelete a hosszú élet biztosítéka. Hihetnénk, hogy Európában nem lehet több háború. Hihetnénk a családi tűzhely melegében; a művészet embernemesítő erejében; vagy éppen abban, hogy a sorsunk gyeplőjét a mi markunk szorítja.
Ezzel szemben úgy találom, már-már John Lennon elkeseredett javaslatát sem követhetjük, a neves szerző - miután végigsorolja, mi mindenben nem hisz - így végzi dalát: ...just believe in me. Vagyis kizárólag saját magában.Pedig a hetvenes, nyolcvanas évek embere épp önmagában hisz a legkevésbé. Valahogy elapadtak világmegváltó terveink, mintha már nem bíznánk benne, hogy rajtunk is múlhat valami. Kávéházi sommázat: magunkon se tudunk segíteni, ugyan mit tehetnénk másokért?! (Vatikánból)




  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS