Hazasétálok, jó estét kívánok a portásnak, akinek az arca egyáltalában nem ismerős (felőlem akárki odaállhatna a kapuba), aztán fönn a magasban, messze a város fényei fölött, elmerülök a nappalimban a "Ma éjjel alszik az oroszlán" hangjaira, amit a Tokens énekel a sötétben izzó fényekkel világító Wurlitzer 1015-ösömön (ami sajnos nem ér annyit, mint a ma már szinte fellelhetetlen Wurlitzer 850-esek), amely a szoba sarkában áll. (Április bolondja c. fejezet)
Azoknak pedig, akik jobban kedvelik a kütyüket, mint az alvó oroszlánokat és a visító férfihangokat, íme egy kép a Wurlitzer 1015-ösről, amint épp izzó fényekkel világít a sötétben.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése