A betűkön túl

Avagy Böjükdere: "(tör., a. m. nagy völgy), az ókoriak Bathykolpos-a (mély öböl) a Boszporus európai partján fekvő, örményektől és törököktől lakott falu, 1 1/2 órányira hajón a konstantinápolyi hidtól, széles völgy torkolatánál; közelében számos elegáns nyaralóval és szállókkal; nyaralói közt legszebb az orosz követség nyári palotája. E nyaralók mögött a hegyek (Kara-dag) meglehetős magasra emelkednek. B. vidéke rendkivül kedves; közelebbi kirándulások célpontjai: Bouillon Gottfried platánjai (Jedi Kardas), a buja növényzettel ellepett rózsavölgy (Kesztane-deré), hires forrásaival; a Kesztane-, Hunkjar- és Dsirdsir-szujukkal; távolabbiak Bagcseköi, Belgrád, Anadoli Kavak stb.
Forrás: Pallas Nagylexikon" (http://www.kislexikon.hu/bojukdere.html)

A város:





A Gugli ezúttal nem barátunk, a nevezetességekről nemigen találtam képeket. A Kara-Dagról akadt, aztán kiderült, hogy az a Kara-Dag Ukrajnában van.

Mikes Kelemen leveleinek második helyszíne. Erről szintén nemigen ír, ismét maradnak a képek.

Akkoriban, amikor ők arra jártak:



Drinápoly mai neve Edirne. Törökország nyugati részén található, legfontosabb nevezetessége a Szelim-mecset, amely Törökország legmagasabb minaretjének köszönheti hírnevét.

Mikes Kelemen általában nem sokat ír a helyekről, ahonnan leveleit írja képzelt nénjének, de egy pillantást azért megérnek.

Gallipoli elsősorban az I. világháborúban itt vívott csatáról és az erről készült filmről ismert, pedig Rákóczi és bujdosó hívei itt is töltöttek egy kis időt.

Gallipoli akkoriban:


És most:


Mikes első levele Gallipoliból: