A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Boszorkányok órája. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Boszorkányok órája. Összes bejegyzés megjelenítése

Timothy Leary és a "jelenlét" (Human Be-In)

Sohasem értette egészen és valahogy nem is hatott rá a virággyermekek és a politikai forradalmak világa, a személyiség átalakítása a szerek segítségével. Táncolt az Avalon Bálteremben a Rolling Stones zenéjére; szívott füvet; héba-hóba égetett tömjént; hallgatta Bismillah Kahn és Ravi Shankar lemezeit, még a Golden Gate Parkba is kiment egy barátnőjével a nagy "Jelenlétre", mikor Timothy Leary felszólította tanítványait, hogy "hangoljanak rá, pörögjenek fel, hulljanak ki", de mérsékelt elragadtatást keltett benne a dolog.

(Anne Rice: Boszorkányok órája)

A Grateful Deadtől a Doorsig mindenkinek megtaláltam az Avalon Bálteremben tartott koncertet hirdető plakátját, csak a Rolling Stonesnak nem... Úgyhogy be kell érnünk egy képről az Avalon Bálteremről (san Francisco) és egy véletlenszerűen kiválasztott Stones-számmal (amit először kidob a YouTube).





Bismillah Kahn:


Ravi Shankar egy teljes albuma:



Timothy Leary (1920-1996) amerikai pszichológus és író, a pszichedelikus kábítószerek nagy támogatója, akinek meggyőződése volt, hogy az LSD terápiás potenciállal rendelkezik a pszichiátriában. Kollégájával, Richard Alperttel együtt kísérleteket is végzett ezekkel a drogokkal kapcsolatban, a Harvard Psilocybin Project keretében, és bár kísérleteik (Concord Prison Experiment, Marsh Chapel Experiment) érdekes és hasznos eredmnyeket produkáltak, mindkettőjükt elbocsátották az egyetemről.
"Nyolc áramkörös tudatmodell"-je később a transzperszonális pszichológia alapjává vált.
Az 1960-70-es években rendszeresen tartóztatták le és börtönözték be, Richard Nixon elnök egyenesen "Amerika legveszélyesebb emberének" nevezte - nem állt tehát nagyon közel a hatalom szívéhez (ha lehet egyáltalán ilyet mondani).

A Jelenlétet (Human Be-In) 1967. január 14-én, az előző bejegyzésben már emlegetett Golden Gate Parkban rendezték, mintegy 30000 hippi részvételével. A rendezvény a '60-as évek ellenkultúrájának vonásait egyesítette. Itt mondta el Leary híressé vált - és a Boszorkányok órájában idézett - mondását: "hangolj rá, pörögj fel, hullj ki" (eredetileg turn on, tune in, drop out, a sorrend tehát nem stimmel).



  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Körút San Franciscóban, Michael Curryvel

Ha a Golden Gate Parkban járt, nem győzött álmélkodni az itteni sokaság természetén; nem betolakódónak látszottak a sötétzöld tájban, hanem mintha még emelték is volna a szépségét. Klassz külföldi bicikliken tekertek az ösvényeken, kis csoportokban piknikeztek a bársony füvön, vagy a zenekioszk előtt üldögélve hallgatták a vasárnapi hangversenyt.






Kinyilatkoztatással értek fel a város múzeumai is, amelyekben igazi régi mesterek munkái voltak; vasárnaponként zsúfolásig megteltek hétköznapi emberekkel, családokkal, akiknek láthatólag teljesen természetesnek tűnt a múzeumba járás.
Michael a hétvégeken csípett le órákat a tanulásból, hogy kószálhasson a De Youngban, és áhítattal bámulhassa El Greco űzött tekintetű, horpadt szürke arcú, fenséges Assissi Szent Ferencét.

Kívülről nem egy szépség, de a kiállítások tényleg érdekesek lehetnek, ha valakit érdekel, a múzeum honlapján nézelődhet.


El Greco Assissi Szent Ference:


Az egyik hétvégén elmentek egy régimódi színházba a Geary utcában, és megnézték a My Fair Lady-t. Ettől kezdve gyakran jártak "kisszínházakba", hogy híres darabokat lássanak: Albert Camus-től a Caligulá-t, Makszim Gorkijtól az Éjjeli menedékhely-et, és egy James Joyce-ból adaptált furcsa monológegyveleget, amelynek az volt a címe, hogy Ulysses az alsóvárosban.

Michael nyilván nem pont ezeket az előadásokat/filmeket látta, de azt hiszem, kedvcsinálónak ezek is megteszik.









Michael bácsi megígérte, hogy ha elkezdődik az operaidény, elviszi a Bohémélet-re.


Szerette a kis mozikat, ahol külföldi filmeket vetítettek, volt belőlük legalább egy tucat; itt látták a Vasárnap sohá-t Melina Mercourival, és Fellini Édes élet-ét, Michael életének legcsodálatosabb filmjét.






(Részletek Anne Rice Boszorkányok órája c. könyvéből)

Most már akkor is lesz mit néznetek, ha egy hónapig nem írok semmit :) Ráadásul nekem sem ártana művelődnöm, ebből a sok mindenből csak a My Fair Ladyt láttam. Mikre nem jó a YouTube! :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS