Mostanában nagyon ritkán hallani az El Condor Pasát, ezt az egyszerű, könnyed kis perui népdalt. De én megőriztem egy szalagon. Minden alkalommal, amikor lejátszom, a szemem előtt hegyek és völgyek jelennek meg. Sziklás csúcsok között legelésző juhnyáj. A hegy lábánál apró darabka termőföldek. Gyenge termés. Egy patakocska partján vízimalom. Kőből épült parasztházak. Súlyos terheket cipelő hegyi emberek. A marhák nyakára csomózott rézharangok. Magányos, apró forgószelek. Kápráztató napfény.
Ez a táj nem az Andok középső fennsíkja Peruban, hanem a Puborgang hegység Dél-Tibetben. Nem emlékeztem tisztán, hogy álmomban láttam-e ezt a helyet, vagy valóban jártam-e ott. Nagyon sok helyen megfordultam már, nem tudtam tisztán visszaemlékezni.
(Tashi Dawa: Tibet, bőrszíjra csomózott lélek c. novella az Ablak Tibetre című válogatásból)
Ez a táj nem az Andok középső fennsíkja Peruban, hanem a Puborgang hegység Dél-Tibetben. Nem emlékeztem tisztán, hogy álmomban láttam-e ezt a helyet, vagy valóban jártam-e ott. Nagyon sok helyen megfordultam már, nem tudtam tisztán visszaemlékezni.
(Tashi Dawa: Tibet, bőrszíjra csomózott lélek c. novella az Ablak Tibetre című válogatásból)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése